Bott Frigyesről már nem egyszer elmondtam, hogy milyen nagyra értékelem azt a céltudatos, profi ugyanakkor szívvel-lélekkel végzett munkát, amit kezdettől fogva végez. Borai mellett beszélgetni is élmény vele: pozitív kisugárzása, reális de optimista világlátása legalább annyira jól esik, mint egy pohár bora. Pedig címszereplőnk hátrányból indul, hiszen nem egy 2010-es kékfrankos az, amit elsőre lekapnék a polcról. Vagy mégis előnyből indul, hiszen Magyarország egyetlen valamennyire komolyan vehető borversenyén a nyertesek közt volt. Nem várok sokat tőle és mégis. Már-már sztenderd élénk, kékfrankos illattal mutatkozik be: friss meggy, meggyes pite, virágok, édes fűszerek kőporos jegyekkel keretezve. Kedves és vonzó. Kóstolva is friss és élettel teli, gyümölcsös, fűszeres ízű, kékfrankososan fanyar. Savai szépen kordában vannak, csiszoltak és lendületesek. Tanninja nem sok, nem is vártam másképp. Felszíne sima, teste közepes méretű, arányai rendben vannak, nem akar nagyobbnak látszani, mint amekkorára nőtt. Könnyed, mégis tartalmas bor, nagyon jó inni. Utóíze hosszan, finoman időzik a nyelven. Végül hat pontot sem sajnálok tőle. Bortársaság, 3390 Ft.