Ismét Frigyes borát iszom és nagyon jól teszem. Józsi hentes miatt mentem a legújabb budapesti plázába, de ha már, akkor kihasználtam a szomszédos Bortársaság nyitási akcióját: egy kedvezményes 3-as Bott Frigyes válogatás mellé elhoztam ajándékba egy Weninger kékfrankost is. Elsőre a rajnai rizlinget bontottam fel, tavasszal még a pincénél egyik kedvencem volt. Pontosabban voltak, ugyanis akkor még két tétel: egy csontszáraz és egy tíz gramm maradékcukros volt. Összeházasítva, palackban sem lettek rosszabbak, sőt. Csalafintán vonzó illat sárgabarackkal és abból készült pálinkával, mandarinnal és annak héjával, ráadásként egy kis édes banános hordófűszerrel, ázott virággal és kővel. Igazi hűha kezdés. Belekortyolva is megmarad a lelkesedés. Elsőre élénk, rizlinges savai hívják fel magukra a figyelmet, nem lehet őket nem észrevenni. Közepesnél nagyobb testét suhanva repítik magasba, mint gyógyszerengedélyek a Bayer árfolyamát. Másodikra tisztasága és citrusos gyümölcsössége ragadja meg a figyelmet, intenzív és élvezetes minden kortya. A lendület és a tartalom végig kitart, talán csak a lecsengést vártam volna az erős kezdés után cseppet lassabban halkulónak. Hét pont és az utóbbi idők legjobb magyar rajnaija a poharamban. Szabó Zoltáné már rég volt sajnos, a nagyra törő Sandahlokat pedig az első futó találkozás óta alaposabban még nem próbáltam fel.