iszunk

Van már jónéhány borbár Budapesten, én mégsem gyakran keveredek ilyen helyre, hiszen mert ritkán bármilyenre. Így aztán nem mondok nagyot, ha bevallom: a DropShop  a kedvencem. A hangulat, a borok, a kiszolgálás mindig nagyon rendben volt, így minden alkalommal pozitív élményekkel sikerült tőlük hazaindulnom. Így történt ez múlt csütörtök este is, mikor egy szűkkörűre sikerült nulladik napon Ádám megmutatta a DS2-t a MOM Parkban. Hangulatos lett, kicsit tágasabb a Balassi utcainál: van külön vinotéka és szeparálható kóstolóhelyiség is. A borsor most is kiváló volt: fehérből a Gulfi Carjcanti, vörösből a Feudi di San Gregorio Serpico maradt meg leginkább nyelvem emlékezetében. Kétségtelenül mindenkinek jó hír, hogy Budán is van már egy DropShop. Hogy a folytatásokkal folytassam: hazafelé kaptam egy palack Szabóvári Nagy-Somlói Juhfark 2011-et, amit Ádám jóbarátja mintegy víz(vagy inkább bor)választónak szánt, hogy folytassa-e egyáltalán a borászkodást. A honlapon látszik: eddig nem lehetett őket azzal vádolni, hogy túl korán piacra dobják boraikat. Azok alapján nem tudhatom, mire jutottam volna, ám ezt az egyéves juhfarkot kóstolva egyértelműen a folytatásra szavazok. Alighanem egyetért ezzel jelenleg füzetetlen szabadságát (de bort azért néha) töltő vörös és fehér kollégám, aki ott ült mellettem a DropShopban, majd vasárnap emailben olyan györgykovácsosnak titulálta a Szabóvári-bort. Bizony nekem is ez volt az első korty utáni első gondolatom, a györgykovácsos pedig nálam egyértelműen pozitív jelző. Közepesen intenzív, tiszta és kissé édes hangulatú, körtés, virágos, köves illattal mutatkozik be a bor. Idővel egy kis füstösség is érkezik, de sosem tolakszik előre. Kóstolva markáns, nem hazudtolja meg sem a termőhelyet, sem a fajtát. Juhfarkos, somlói savai határozzák meg a korty érzetét, ízét: nem húznak vagy bántanak, de azért odateszik magukat derekasan. Mindezt civilizáltan, túlzásoktól mentesen, friss citrusossággal és borostás eleganciával teszik, az illatból megismert ásványosság pedig sós kesernye formájában fokozza az izgalmakat, cseppnyi diszkrét tannintól kísérve. Karakteres, finom, jóívású bor, eléri a hat pontot a folytatást pedig megérdemli simán.

Sorra nyílnak a boros helyek, divatja van ma a borbároknak, és ez a divat nincs ellenemre. Egyikről tudtam, hogy megnyílt, kaptam a megnyitó előtt levelet tőlük, a másikba teljesen véletlenül botlottam bele. Utóbbi az Egykettő Borbisztró és Fröccsliget, a Károlyi Mihály utca 12. alatt. A bisztró még nem nyílt meg, október közepén az is meg fog történni, így a ház belső udvarán levő ligetben fröccsöztem, stílszerűen. Persze a liget igazából egy fedett terasz az Ybl Palota közepén, hangulatát talán a több, mint egy romkocsma, de még nem egy lounge bár képpel tudnám leírni, ha értik mire gondolok. Ha nem, járjanak utána. Ehettem volna is, az étlap szimpatikus volt, de nem voltam éhes, inkább a borlapot tanulmányoztam hosszasan. Miközben egy Vári sillert ittam, megállapítottam: jó ízléssel válogatták össze a borokat. Kifejezetten fröccsnek valókat is mérnek decire, de tartalmasabb borokból is lehet poharazni. Tartalmas a honlap is, és persze aktív a hely a Facebook-on is. Elhatároztam: visszajövök majd még ide. Mint ahogy a Double You névre keresztelt Madách téri borbárba is tervezek még újabb látogatásokat, az első benyomás (nem szándékos szóvicc!) ugyanis pozitív. Egyrészt lehet külföldi borokat is inni; talán már rájöttek, hogy ezt mi kifejezetten értékeljük, szeretünk külföldit is inni. Egyelőre még a külföldi kínálat szűkös, de a bővítési tervek szimpatikusak. Amiben már most is erős a hely, az a hazai választék. A koncepció viszonylag egyszerű: amit a helyi személyzet különlegesnek tart és szeret, az van. Ez azért jó, nekem legalábbis, mert minden egyes borhoz kapok egy sztorit; ugyanis előszeretettel osztják meg azt is a közönséggel, hogy miért tartják az adott bort a kínálatban. Minden bor mögött van valakinek a rajongása, és én szeretem a rajongókat. Személyesebbé teszik a borbári iszogatást. Jó volt látni, ahogy csillog a bort ajánló szeme, amikor egy Wassmann portugiesert ajánl. Vagy épp Pók Tamás kékfrankosát. Nem is nagyon tudtam mellényúlni ezen a helyen sem. Újabb szeretni való borbár, jegyeztem fel. Újabb Facebook like.