Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Arról ami van, vagy éppen nincs

Elmondom mi van. Mert borzasztó jól esik, hogy úton-útfélen azt kérdezik tőlem számomra kedves emberek: Gábor, miért nem írsz? Ilyenkor zavartan motyogok; munka, egészség, idő, ilyesmi. Az igazság az, persze, hogy munka, egészség, idő, ilyesmi. Valahogy úgy működök manapság, hogy ha iszom egy jó bort, fejben rögvest megírom a cikket. Csak amikor le kéne ülni a gép elé, na az nem megy. Esetleg az is van, hogy kedv és idő is lenne, de akkor meg bevillan: minek? Minek írjak egy 2010-es Montirius Garrigues-ról, amikor az élményt, amit a bor okoz talán pár facebookra kitett fotóval is el tudom mesélni - nem hiszem, hogy kellene a második kezem, ha össze akarnám számolni hányan ittak, vagy fognak inni olvasóink közül ebből a borból. Persze nem csak ezt akarom elmesélni. Mert most van idő, kedv, és talán egészség is, hogy elmeséljem a tegnapi estémet. Hazajöttem a színházból (Csongor és Tünde, Nemzeti, ajánlom), és szeltem pár szelet kenyeret. Magam sütöttem (köszönet érte  a Szakácsok könyvének, ezt csináltam), magam örömére szeltem, és megkentem szintén házi kacsa rilette-tel. Bontottam mellé egy számomra ismeretlen termelő borát, amit a Kézműves Borok Házában vettem, gondoltam, ha Szentesi Józsi nadapi bort forgalmaz, nagy csalódás nem fog érni. Nem sokat tudok Nagy Gábor és Társának a kispincészetéről, csak amit a net elárul róluk, annyit. A honlap alapján azt gondolom, a 2011-es rajnai rizling felvásárolt szőlőből készült; de persze tévedhetek, nem kérdeztem meg a termelőt. Csavarzár, 13-as alkohol, és wachau-i utánérzés. Ez volt az első benyomás. Meg a második is. Kérem szépen, én ezt a bort vakon be merném tenni egy Federspiel sorba - persze fél alkoholfokkal kilógna felfelé, node kóstoló legyen a talpán, aki felugrana, hogy hohó, csalás! De talán még az olcsóbb Smargdok között sem szerepelne rosszul. Tiszta, üde illatok, zöldalma, virágok, nyilván. Acélos savak, minimális szénsavassággal, közepes lecsengés: örömbor. Azt gondolom, hogy elkészíteni, lepalackozni is öröm lehetett, inni mindenképpen az. Nos, kedves emberek, hát ez van. Élvezzék az idei év hátralevő két napját, és előre is boldog 2013-at!

0 Tovább

Bott Frigyes Riesling 2011

Ismét Frigyes borát iszom és nagyon jól teszem. Józsi hentes miatt mentem a legújabb budapesti plázába, de ha már, akkor kihasználtam a szomszédos Bortársaság nyitási akcióját: egy kedvezményes 3-as Bott Frigyes válogatás mellé elhoztam ajándékba egy Weninger kékfrankost is. Elsőre a rajnai rizlinget bontottam fel, tavasszal még a pincénél egyik kedvencem volt. Pontosabban voltak, ugyanis akkor még két tétel: egy csontszáraz és egy tíz gramm maradékcukros volt. Összeházasítva, palackban sem lettek rosszabbak, sőt. Csalafintán vonzó illat sárgabarackkal és abból készült pálinkával, mandarinnal és annak héjával, ráadásként egy kis édes banános hordófűszerrel, ázott virággal és kővel. Igazi hűha kezdés. Belekortyolva is megmarad a lelkesedés. Elsőre élénk, rizlinges savai hívják fel magukra a figyelmet, nem lehet őket nem észrevenni. Közepesnél nagyobb testét suhanva repítik magasba, mint gyógyszerengedélyek a Bayer árfolyamát. Másodikra tisztasága és citrusos gyümölcsössége ragadja meg a figyelmet, intenzív és élvezetes minden kortya. A lendület és a tartalom végig kitart, talán csak a lecsengést vártam volna az erős kezdés után cseppet lassabban halkulónak. Hét pont és az utóbbi idők legjobb magyar rajnaija a poharamban. Szabó Zoltáné már rég volt sajnos, a nagyra törő Sandahlokat pedig az első futó találkozás óta alaposabban még nem próbáltam fel.

0 Tovább

iszunk

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek