Ha már az előbb Sopronról meséltem, akkor egyelőre maradok arrafelé. Fertőrákoson van a környék egyértelműen legjobb magyar étterme és majdnem egyértelműen legjobb hazai kékfrankosa. Ráspi annak idején a legendássá vált 2003-as selectionnel robbantott és engem is letarolt. Nem muszáj azonban ezekkel a nem éppen olcsó válogatásokkal kezdeni az ismerkedést, hiszen a pince korrekt áron elérhető alapborai is nagyon jók, egyediek, bónuszként pedig akár hosszú évekre is nyugodtan elvermelhetők. Saját tapasztalatból beszélek. Ha jól emlékszem, 1300 Ft-ért vásároltam be ebből a 2005-ös sima kékfrankosból vagy öt éve, azóta kétszer is írtam róla már: itt és itt. Most sem csalódtam benne, sőt. Közepesen intenzív, izgalmas, nehezen szálazható illatában fűszeres meggy és feketecseresznye, étcsokoládé, leveshús és földesség. Változnak a hangsúlyai, ide-oda lehet asszociálni. A korty erőteljes, feszes és dinamikus. Ízében markánsan sós, finoman, légiesen fűszeres és gyümölcsös. Nem éppen hízelgő, mégis szerethető. Szerkezetét legnagyobbrészt remek savai biztosítják, tanninja kevés, ám kerek. Második félidőtől az alkohol kissé befűt – érdekes ezt korábban nem tapasztaltam nála. Lecsengése nagyon hosszú, intenzív és finom. Hamarosan hétéves, pontban a hat biztosan megvan, karcolja a hetest is időnként.